A Kárpát-medencei magyar borászati adatbázis program megkereste, és regisztrálta a történelmi magyar borvidékeken működő borászatokat, képzést és szakmai támogatást nyújtott számukra, és ígéretéhez híven, elindította az általuk készített borok piacra juttatását. Kárpátia Borház néven nagykereskedést hozott létre, amely elkezdi a Kárpát-medencei borok forgalmazását. Kezdetnek mintegy negyven borász, több mint 250 bora közül választja ki árukészletét. A projekt koordinátora, Heit Lóránd, a napokban személyesen kereste fel a borászatokat, és vette át tulajdonosaiktól a bormintákat. Arra kértük, ossza meg velünk a körút tapasztalatait.

- Összefoglalnád számokban az elmúlt időszakban megtett utat, és annak eredményeit?

Heit Lóránd: - Hozzávetőlegesen 2.300 kilométert tettünk meg, és 40 borászat több mint 250 féle bormintáját szereztük meg, alig egy hét leforgása alatt úgy, hogy egy pillanatra sem léptük át egykori ezeréves magyar határainkat, ugyanakkor pillanatnyi országhatárainkon többször is várakoznunk kellett, hogy otthonról hazáig érjünk.

Utunk július 9-én, csütörtökön, a partiumi régió borvidékein kezdődött: Szatmár-Hegyalja, Szilágyság és Érmellék borvidékeiről gyűjtöttünk össze bormintákat, hat vagy hét település 10 meghatározó borászatától. Pénteken Belső-Erdélyből, konkrétabban Erdély-Hegyaljáról vehettünk át összegyűjtött bormintákat Déván, a történelmi Déva vára lábánál. Nagyenyedről két borászat csatlakozott a kezdeményezésünkhöz, de reményeink szerint még a Küküllő-mentéről is megkeresnek bennünket a közeljövőben további borászatok.

Július 11-én, szombaton Arad környékén az Arad-Hegyaljai borvidék két településéről, Ménesről és Muszkáról hoztunk el kiváló bormintákat. Másnap, vasárnap már Délvidéken, Hajdújáráson és Magyarkanizsán vártak bennünket borkészítő barátaink. Hétfőn Felvidéken jártunk az egykori kürti, muzslai és garammenti borvidékeinken, majd gyorsan még Rusztra is beköszöntünk, mely egyik legmostohább sorsú borvidékünk. Ugyanezen estén még őrvidéki borászatokat kerestünk fel. Július 14-én, kedden a muravidéki Lendván vártak bennünket, ahonnét négy jelentősebb borászat is csatlakozik a programunkhoz, majd sietős tempóban utunk utolsó célterületére, Drávaszögbe autóztunk, ahol a Dél-baranyai borvidék Csúza, Karancs és Vörösmart településeiről 5 jelentősebb magyar borászat tételeit gyűjtöttük össze. Július 16-án, szerdán kora délután már az összes begyűjtött borminta bent volt a szegedi Kárpátia Borházban, ahol a hamarosan induló nagykereskedésünk alapjait tettük le ezeknek a mintáknak az összegyűjtésével. Bormintákat várunk még a kárpátaljai Beregszászról és környékéről is, az egykori Alsó-Bereg-Ugocsai borvidékünkről.

- Szakértők szerint a borágazat a járvány okozta válság által leginkább sújtott agrár-élelmiszeripari ágazatok közé tartozik, ami a keresletben bekövetkező gyors változásoknak, valamint annak tudható be, hogy az éttermek, bárok és italmérések általános bezárását nem ellensúlyozta az otthoni fogyasztás növekedése. Gondolom, ez hatványozottan igaz a külhoni borászatokra. A felkeresett borászok megosztották veled a gondjaikat?

Heit Lóránd: - Magyar ember nem arról híres, hogy panaszkodik, pedig évszázadok óta megvannak a maga nemzeti, gazdasági és egyéb gondjai. Természetesen minden vidékünkön ugyanazokkal a nehézségekkel küzdenek borkészítő nemzettársaink, mint bárhol a világon most: benn ragadt bortételek, visszaesett fogyasztás és kereslet, a turisztikai forgalom szinte egyenlő a nullával és még sorolhatnánk. Közben a szőlőültetvényeken már lassan zsendül a következő évjárat, ami most még júliusban nagyon szépnek és bőségesnek mutatkozik. Nehéz döntések és elhatározások előtt áll a Kárpát-medencei magyar borkultúra. Itt is jól jönne egy nemzeti összefogás és segítségnyújtás.

- Hogyan fogadták a Kárpátok Bora projektet, és azt a lehetőséget, hogy boraik bekerülhetnek a projekt részeként beinduló nagykereskedelmi hálózatba?

Heit Lóránd: - Természetesen óriási öröm minden külhoni magyar borászat számára, hogy fontosak az anyagországnak és egy olyan példaértékű, hiánypótló vállalkozás beindításán fáradozunk, amely alapötletétől fogva sikerre van ítélve. Borkészítő nemzettársaink várják a folytatást és a további reményteljes együttműködést, ahol egy anyagi boldogulás lehetősége is pislákol mindannyiunk gondolataiban.

Óriási előnnyel indultunk a „borkörútra” ugyanis az elmúlt évtizedben olyan barátságokat sikerült kötni külhoni magyar testvéreinkkel, hogy egy e-mail, vagy egy telefonhívás szinte elég volt ahhoz, hogy bizalommal és családtagként fogadjanak bennünket.

- Neked, aki magad is borkészítő vagy, és az érmelléki Bakator Szövetség elnöke, hozott-e újdonságot ez a mostani körút?

Heit Lóránd: - Természetesen hozott. Azt gondoltam „már mindent” tudok a magunkfajta kisebb-nagyobb borkészítő családi vállalkozásokról. Más dolog egy steril kóstoló teremben, szép ruhában találkozni embertársainkkal és megint más dolog a hétköznapok küzdelmei, munkálatai közben betekintést nyerni barátaink szorgos hétköznapjaiba. Talán ez a leghitelesebb korkép, amit saját szemmel tapasztalhattam meg a körutunk során: a Kárpát-medencei magyar borkészítés életképes, és élni akar. Amíg borfogyasztó ember lesz Európában, addig a magyar bornak mindig meglesz a maga igenis tekintélyes helye ebben a játékban, természetesen mindannyiunkra szükség lesz, hogy kitartsunk ügyünk mellett, amihez alkalomadtán sosem baj, ha mind a nemzetpolitika, mind a gazdasági marketing is hozzáteszi a maga részét.

Iható magyar borokra mindig szükség lesz, ahol az összetartozás üzenete mellett pontosan a borvidékeink és azok földrajzi adottságainak sokszínűsége lehet az egyik legerősebb ütőkártyánk.

-B.T.-

Vezető kép: csúzai pincekóstoló