Dunajszky Géza Felszántott (tömeg)sírok című könyvének bemutatóját tartottuk a Felvidék Házban szeptember 21-én. A regény a sok évtizeden át elhallgatott pozsony-ligetfalui és prerovi tömeggyilkosság eseményeit dolgozza fel.
Óriási érdeklődés kísérte Dunajszky Géza Felszántott (tömeg)sírok című könyvének vetített képes bemutatását. A regény sok évtizede elhallgatott tömeggyilkosságok eseményeit dolgozza fel. Ahogy a filmből is kiderült, a megkérdezett szlovák lakosságból Petrzalkán (Pozsonyligetfalu mai neve), senki sem hallott a történtekről.
Dunajszky Géza felvidéki író, publicista, helytörténész, a Kassa-vidéki Debrőd község szülötte. Eltökélten kutatja a magyar leventék, a felvidéki fiatal fiúk átvert, megvezetett nemzedékének gyászos sorsát, a pozsonyligetfalui haláltáborban kivégzett ártatlan emberek tragédiáját. A 2011-ben megjelent Kínterhes évek című könyve után még két könyve (Arcok és sorsok, 2013, Titkok nyomában, 2015) jelent meg, majd együtt a három a Ballada a szülőföldről (2017) című trilógiában, amelyben a szerző a gyermekkorában átélt háború traumáit írta meg. Ezt követte a Szökés a haláltáborból című könyv, amelyben egy Ligetfalut megjárt levente, egy valós személy szenvedéstörténetét vetette papírra. A most bemutatásra kerülő Felszántott (tömeg)sírok (2019) című könyvéről nem volt nehéz megjósolni, hogy nagy érdeklődésre tarthat számot, hiszen azóta háromszor kellett újranyomtatni (2020-ban, 2021-ben és javított kiadásban most, 2022. június 28-án). Idén, 2022. január 28-án Zaorané (masové) hroby címen cseh fordításban is megjelent, amelynek Prágában (2022. március 10-én) volt nagy sikert aratott bemutatója. Már a bemutató után kérték az engedélyét a könyv német változatának elkészítésére.
Dunajszky Géza azután kezdett nyomozásba, amikor az 1947-es kihantolások során 90 magyar leventére is rábukkantak, akik közül kettő debrődi volt, s a rokonságához tartozott. A kutatások eredményeképpen kiderült, hogy 1945 április 8.-tól augusztus végéig 2500 német és magyar polgárt lőttek bele a Pozsonyligetfalut körbe vevő árokrendszerbe. A jelenlegi kutatáso szerint 10 tömegsír van, egy a Károlyfalu fölötti Királyhegyen, ahol 80 magyar hadifogoly katonát végeztek ki.
A ligetfalui vérengzést megelőzte a prerovi, ahol 267 dobsinai és környékbeli családot végeztek ki. 120 nőt, 75 gyermeket és csecsemőt, és 72 idősebb férfit. Köztük 20 magyar család 77 tagját. A tömegmészárlás helyszínét Frantisek Hybl történész, a Ján Ámos Komensky Múzeum volt igazgatója tárta fel, aki azt mondta: „ő először ember, csak utána cseh.” 2016.december 16.-án a kihantolt tetemeket a prerovi temető nyugati falánál helyezték el, ahol emlékművet állítottak a mártírhalált halt embereknek.
Új könyvéről a szerző a következőket nyilatkozta:
„Nem vagyok történész. Oknyomozó újságíróként vettem a bátorságot, és olyan tabutémák mögé néztem, amelyek 1945 óta mérgezik a szlovák–magyar és a cseh–magyar nemzet békés együttélését. Lengyel származásom – eredeti családi nevünk Dunajewski – is segített abban, hogy objektív szemmel nyúljak a témához. Elsők között, a „magyar partizánok” (a nógrádi Petőfi brigád) által a Bódva és Sajó völgyében, a szülőföldemen, 1945 telén és tavaszán a magyar–lengyel partizáncsapat által elkövetett vérengzések áldozatairól írok.
Ezeket a rémtetteket gyarapítják a szlovákiai hegyekben tevékenykedő, a Szovjetunióban kiképzett és a szovjet partizánparancsnokok által 1944 márciusa és 1945 áprilisa között elkövetett vérengzések.
Majd a szlovák nemzeti felkelés leverését követően a német partizánvadászok és a szlovák Hlinka gárda tagjai véres bosszúhadjáratának történéseit foglalom össze. A dicstelen tettek sora 1945. április 4-e után is folytatódott, amikor az 1945 januárjában a Szovjetunióban megalakult csehszlovák katonai elhárítás, hivatalos nevén Védelmi Hírszerzés (Obranné spravodajstvo – OBS) emberei, a szovjet kiképzők felügyelete mellett már Edvard Beneš kormányának (Kassai Kormányprogram), vagy inkább személyes bosszújának kegyetlen és véres műveleteibe kezdtek.
Az OBS egyenesen Edvard Beneš irányítása alatt tevékenykedett és hajtotta végre a csehszlovák sajtóban 1945. május 16-án megjelent politikai felhívását: „Minden módon és eszközzel tüntessék el Csehországból a német, hasonlóan Szlovákiából a magyar kisebbség tagjait!”
Az így elkövetett pogromokat később hadititokká nyilvánították, majd 1989-ig üldözték és titkosszolgálati eszközökkel kiiktatták az élők sorából azokat a személyeket, akik az embertelen intézkedések és tömeggyilkosságok tetteseinek bírósági felelősségre vonását követelték.
A bűnök elhallgattatása ok, de nem mentség arra, hogy a cseh és szlovák közvélemény szinte alig tud valamit ezekről a szörnyű háborús rémtettekről. A nemzeti emlékezet viszont az egyedüli eszköz és erő, amely gátat vethet a hasonló események, a véres pogromok megismétlődésének. Ez különösen fontos lett a szomszédságunkban zajló orosz–ukrán háború borzalmainak tükrében” – nyilatkozta Dunajszky Géza.
A könyvbemutatón levetített dokumentumfilm alább megtekinthető:
A kötet megvásárolható a Felvidék Házban.
