200 évvel ezelőtt, 1825-ben született Komáromban Jókai Mór. Az író munkássága olyan szellemi örökség, amely kultúránk kitörölhetetlen része. A jeles író előtt tiszteleg a 2025-ös Jókai Mór-emlékév. Ehhez csatlakozva a Felvidék Ház előadói kétféle megközelítsében mutatták be a széppróza mesterét, felvidéki utazásait, és életének egy különleges, Tardonához kötődő szakaszát.
Hatalmas érdeklődés kísérte Mikita Gábor színházkutató muzeológus és Pál Lilla néprajzkutató, muzeológus előadását, hiszen pótszékeken is ülve, hetvenen jöttek el az előadásra.
Jókai Mór, a magyar romantikus próza legnagyobb alakja, nemcsak íróként, hanem közéleti szereplőként is maradandót alkotott, akinek életében és műveiben egyaránt visszaköszön a táj és a nép szeretete, a nemzeti múlt tisztelete. Mikita Gábor Jókai Mór: A nagy mesemondó – egy ember, egy élet, egy legenda című előadását érdemes volt meghallgatni hiszen az író kevésbé ismert felvidéki utazásairól beszélt, s azokról az élményeiről, amelyek regényeiben köszönnek vissza. Történeti tárgyú művei közül a XVIII. század eleji, Rákóczi-féle függetlenségi harc korát megelevenítők Felső-Magyarország vidékein játszódnak, miképpen a lőcsei fehér asszony és a Régi jó táblabírák kulcsjelenetei, fontos eseményei is. Az 1831-es felső-magyarországi koleralázadást feldolgozó regénye, a Szomorú napok cselekménye is kötődik felvidéki helyszínekhez. A felvidéki vár és várrom Jókainál válik először a megváltozott társadalmi szerepek és presztízsek szimbólumává.
Közismert, hogy Jókai Mórt 1849 után bujdosni kényszerült a Bükk-hegység egy eldugott falujában, Tardonán. A településen élő nemes családok rejtették el, s erről az időszakról, a Jókaihoz fűződő legendákról Telepy Károly és a Szűcs testvérek naplóiban olvashatunk. Pál Lilla muzeológus, a tardonai Tájház vezetője Tardonára menjetek emberséget tanulni! című előadása egy családi-rokoni és baráti kapcsolatokon keresztül kibontakozó történetet mutatott be, amely Tardonára hozta Jókai Mórt és Muraközy Jánost. Jókai visszaemlékezéseiben szemlélteti azt a lelkületet, amellyel a Tardonán élők rendelkeztek, ahol „a világnak nincs szája”, mert arra valóban nem volt „szája” sem a helyi nemeseknek, sem pedig a cselédeknek, hogy akár vérdíjért cserébe, feladják a bujdosókat. Telepy Károly, Csányi Zsuzsanna, Rácz Endre, Bodolay Sámuel, Szent-Imrey Pál, Csányi Benjámin és a miskolci Piskóty János ügyvéd segítségével, Jókai Mór és a gerillakapitány Muraközy János biztonságban voltak Tardonán. Tardona ma is büszke erre.
