Egykor minden ember értette, mit üzen a harang. Ha félreverték, tüzet jelzett. Ha meg-megkondult a lélekharang, temetésre hívott. Ha zengett, bongott, esküvőről adott hírt – mondta Slíz Róbert, hozzátéve, ez ma már sajnos nincs így. Ő ma is emlékszik arra a csodára, amit 3 évesen látott a pelsőci harangtoronyban, ahová a nagyapja vitte fel. Azóta csodálja a harangokat, s még csak 15 éves volt, amikor az első harangját kiöntötte.
27 évesen Európa-hírű mesterré vált, aki a hagyományos, középkori technológiát választva, agyag-keverékből öntött harangokat készít. Legnagyobb harangja 400 kg-ot nyom. A többszáz kilós monstrum annak az 52 darabból álló harangjátéknak a részét képezi, amelyet svájci megrendelésre készítettek el.
Egyébként nemcsak a harangok készülnek náluk, hanem a billentyű- és a tartószerkezetek is. Annak ellenére, hogy közép-európai szinten csak az ő műhelyük biztosítja a harangok egy helyben történő öntését és hangolását, az 52 harang mindegyikét egy hollandiai műhelybe szállították, hogy speciális gépek segítségével behangolhassák őket. Slíz Róbert azt mondja, ez volt élete eddigi legnagyobb kihívása, hiszen a harangjátékot alkotó harangok össztömege a 2,5 tonnát is elérte. Harangok felújításával is foglalkoznak, amire nagy hangsúlyt fektetnek, hiszen a jól karbantartott harang akár 1000 évig is szólhat.
