Felföldi utazásainak élményvilágát Petőfi Sándor számos költeményében és két prózai munkájában (Úti jegyzetek, 1845; Úti levelek Kerényi Frigyeshez, 1847) is megörökíti. Az előadás e Petőfi-szövegek vizsgálatával olyan kérdésekre keresi a választ, hogy Petőfi milyen tájszemlélet és tájtipológia képviselője; miként formálja meg sajátos felföld-képét (jórészt a szimbólummá emelt alföld nagyhatású víziójának ellenpárjaként); hogyan működteti személyes felföldi kapcsolatrendszerét, és útjait miként állítja irodalmi karriertörekvéseinek a szolgálatába.

Az előadás Petőfit az utazási irodalom korabeli hagyomány- és normarendszerének radikális megújítójaként mutatja fel, csatlakozva ezzel a bicentenáriumi emlékév azon törekvéseihez, amelyek újra és újra rá kívánnak mutatni Petőfi rendkívüli irodalmi jelentőségére és a közösségi emlékezetben betöltött kivételes státuszára.