B. Kovács István volt a Felvidék Ház legújabb vendége. A régész-gömörológus előadásában a hagyományostól alapvetően eltérő történeti kép tükrében ismerkedhettünk meg Rimaszombat korábban más településnek tulajdonított kiváltságával, eredeti, ez idáig ismeretlen jelképeivel és a jelenleg használatos címerének helytelen voltával.
Rimaszombat hivatalosan használt címerének a megalkotói az 1880-ban kiadott Magyarország czímertára c. munkában közreadott címerképet vették alapul, amely ezüst mezőben lévő, vörössel fegyverzett fekete sast ábrázol.
Az előadó ismertette a téves ábrázolás okát és körülményeit, akárcsak azt a tényt, hogy alig 20 évvel később az Országos Községi Törzskönyvbizottság a Magyar Országos Levéltár (Tagányi Károly) szakmai véleménye alapján korrigálta a korábbi téves ábrázolást, és a város félévezred óta használatos címerét tette hivatalossá. (Ez látható az Országos Levéltár egyik üvegablakán.) Ezt a szlovák kutatás (Jozef Novák, Leon Sokolovský) nem vette figyelembe, s az 1880-as, téves ábrázolás alapján alkotta meg Rimaszombat jelenleg használatos címerét.
B. Kovács István bemutatta azt az 1566-ban készült ostyasütőt, amelyen Rimaszombat korábban ismeretlen régebbi jelképei láthatók. Ez utóbbiak magyarázataként, saját kutatásai révén, megismertette a hallgatósággal a város kialakulását és korai történetét, amely magyarázatot ad Rimaszombatnak az ostyasütő egyik oldalán látható korábbi,jelképére. Cáfolta azt a feltételezést, mely szerint Luxemburgi Zsigmondtól kapta volna a város a jelenlegi címerét, s II. Ulászlót feltételezte a címer adományozójaként. Rimaszombat több mint félévszázadon át használt címere kék mezőben fekete tollazatú, arannyal és ezüsttel fegyverzett ezüst sas.
Tehát a sasnak nem a teste, hanem a tollazata fekete. Az előadás címére utalva megállapította: fekete a fekete sas, csak nem úgy, ahogyan a címerben ábrázolják, a sasnak ugyanis nem a teste, hanem a tollazata fekete.
Az előadás a Magyar Házak Facebook-oldalán visszanézhető:
