Petőfi 200 címmel, színvonalas, felvidéki és anyaországi diákok számára meghirdetett versmondó találkozót rendezett a Felvidék Ház idén tavasszal, a miskolci Földes Ferenc Gimnázium Könyvtárában. A diákok most átvehették jutalmukat, egy közös, kétnapos honismereti találkozót, mely során együtt ismerkedhettek Miskolc és a felvidéki Szepsy látnivalóival. A kirándulás célja az volt, hogy a szavalóversenyen részt vevő külhoni és miskolci diákok jobban megismerhessék egymást, egymás életét, s a közös táborozáson akár komoly, életre szóló barátságok is születhessenek.
Kétnapos honismereti találkozó, és jutalomkirándulás – így összegezhetnénk azt a programot, amelyen a Petőfi 200 versmondó találkozón eredményesen szereplő diákok és tanáraik vehettek részt, a miskolci Felvidék Ház és a Szepsi Csemadok szervezésében. A diákok a határon inneni és határon túli iskolákból, a Miskolci Szakképzési Centrum Berzeviczy Gergely Technikumból, a Földes Ferenc Gimnáziumból a Lévay Református Gimnáziumból, valamint két nagy felvidéki iskolából, a buzitai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolából és a szepsi Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpontból voltak jelen a kiránduláson.
A buzitai tanárnő Fedor Erika és a miskolci Berzeviczy Technikum tanárnője Szigeti-Farkas Ágnes közös beszámolóját adjuk közre, akik diákjaik benyomásairól is szóltak:
„A találkozó első napján a miskolci Hermann Ottó Múzeumba látogattunk, ahol egy szabadulószobából kellett megtalálni a kiutat a kiállításon elrejtett kulcsok segítségével. A gyerekek nagyon élvezték, ahogyan a dinoszauruszok kiállítását is, ahol az interaktív feladatok által sok hasznos információt kaptak az őshüllők fejlődéséről. Majd az Avasi református templomot és a Mindszenti római katolikus templomot tekintettük meg. A városi sétán alkalmunk nyílt ellátogatni a Színháztörténeti és Színész Múzeumba, ahol nemcsak Laborfalvy Róza, hanem a híres Latabár-dinasztia pályafutásával is megismerkedhettünk, s amit a gyerekek kimondottan élveztek: felpróbálhattunk néhány korabeli színházi jelmezt, s így pár percre visszacsöppenhettünk a múltba. Az első nap zárásaként osztatlan sikert aratott a gyerekek körben a miskolctapolcai bobozás, amely előtt azonban a Felvidék Házba látogattunk, ahol a Magyar Házak Hálózatáról, küldetéséről számolt be a Ház szakmai igagatója.
Másnap a miskolci és felvidéki diákok együtt indultak el Szepsibe és környékére, ahol szintén érdekes, színes program várta őket. Útjuk első állomása Jánok volt, ahol Sziklay Szeréna, a Magyar Hiszekegy szerzőjének életútjával, kultuszával ismerkedtünk Bankó Ibolya helyi idegenvezető segítségével. Ezt követően az Árpád-kori leleteket is felvonultató, a közelmúltban a magyar kormány támogatásával felújított péderi református kistemplomba látogattunk el, ahol a magyar himnusz közös eléneklésével fejeztük ki összetartozásunk fontosságát. Végül Szepsi városának történelmével, bor- és pincekultúrájával, s a régmúltban a településen tevékenykedő kékfestők mind a mai napig nagybecsű értékként őrzött munkájának gyümölcsét felvonultató kiállítással ismerkedhettünk meg. A történelmi belvárosban megnézhettük Szepsi Csombor Márton és Szepsi Lackó Máté emlékműveit, valamint a Szolyva-kaput, a város egyik legfontosabb jelképét. Végül a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközpontban láttak minket vendégül egy finom ebédre. Az Iskolaközpont is a magyar kormány támogatásával újult meg, óvodás, alapiskolás és középiskolás diákok látogatják, s tanulhatnak az anyanyelvükön, magyarul. A kirándulás utolsó állomása a buzitai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola és Vadaspark volt. A kétnapos kirándulás nagy élmény volt úgy a felvidéki, mint a miskolci diákok és pedagógusok számára. Beteljesítette küldetését, hiszen barátságok szövődtek, s mi tanárok is betekinthettünk egymás munkájába. A diákjaink mindegyikét megérintette az a nagyszerű anyanyelv- és hagyománytisztelet, melyet magyar gyökereink ápolása iránt tanúsítanak felvidéki honfitársaink. A beszámolóban én is azt tudtam leírni, amit a felvidéki kolléganők is, hiszen az utazáson teljesen egyértelművé vált párhuzamos gondolkodásunk, közös értékrendünk. Egy emberként mondunk köszönetet a remek lehetőségért, hogy részesei lehettünk ennek a tartalmas, közös gyökereinkre épülő, s azokat megmutató kirándulásnak. Remek dolog, hogy a Magyar Házak Hálózata, s ezen belül a Felvidék Ház folyamatosan élteti és táplálja a határokon átívelő kapcsolatok kialakítását, gondozását. Köszönet érte!”
