A Magyar Akadémiai Bizottság Székházának 100 férőhelyes színházterme zsúfolásig megtelt május 6-án, Boráros Imre személyében színészóriást láthattunk a pódiumon. A nézők között jelen voltak a művész szülőfalujából, Bátkából érkezett vendégek, köztük a település polgármestere, valamint a helyi magyar iskola vezetői is. A Kossuth–díjas színművész magával ragadó, lebilincselő előadásmódja, mindvégig fogva tartotta a közönséget.

Boráros Imre Kossuth-díjas színművész, a révkomáromi Jókai Színház örökös tagja és a bátkai vendégek
Az est első részében a 95 éve született Mács József előtt tisztelegtek. Boráros Imre személyes hangú visszaemlékezésben idézte fel az írót, akit barátjának és a felvidéki magyarság egyik legfontosabb krónikásának nevezett. Elmondta: Mács József műveiből „Meddig ember az ember?” címmel nagy sikerű előadást is színpadra vitt a Boráros Színház. Kiemelte az író erkölcsi tartását és közösségi elkötelezettségét, akit a felvidéki magyarság sorskérdéseinek és kiszolgáltatottságának hiteles krónikásaként méltán ismertek el a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje kitüntetéssel.

A program második részében „Hit és illúzió” címmel hangzott el válogatás felvidéki írók és költők műveiből. A teljesség igénye nélkül elhangzott többek között Csáky Pál „Felvidéki magyarok imája”, Gágyor József „Vallomás”, Gál Sándor „Könyörgés”, Gyurcsó István „Népvándorlás kora”, valamint Márai Sándor „Olyan világ jön” című műve is. Az előadott versek szinte szociografikus hitelességgel mutatták be a felvidéki magyarság sorsát, miközben mély humanizmus, a kitagadottak iránti szolidaritás, valamint a hit, a nemzet- és nyelvféltés gondolata szőtte át őket.
