Köteles Ágoston Csak azok a kaukázusi sakálok ne üvöltöznének már című könyvében a Felvidékről a szibériai Gulág,- és a kaukázusi Gupvi táboraiba erőszakkal elhurcolt keresztények történetét dolgozta fel. A könyv borítóján Szabó Ottó festőművész alkotása látható, s a mottója.: „A nuzali lágerben ruha nélkül temettek közös sírba élőket és holtakat.” A Málenkij robotra, azaz egy kis munkára elhurcolt emberek közel egy évtizedes szenvedéseit bemutató kiadványt a szerző jelenlétében mutattuk be.
Zsúfolásig megtelt a Felvidék Ház az érdeklődő közönséggel. Köteles Ágoston szívszorító, hiteles dokumentumokból összeállított regénye sok éves gyűjtő-és kutatómunka eredménye. Azok elbeszélései alapján született, akik elszenvedték az orosz munkatáborok borzalmait, az egész napos megállás nélküli robotot és a sakálok éjszakai üvöltözését, amely senkit sem hagyott pihenni, aludni. S felkereste a hozzátartozókat, akik hiába várták vissza szeretteiket. A Felső-Bódva völgyéből és a történeti abaúj-tornai falvakból a 13 éves gyerekektől, az asszonyokon és férfiakon keresztül mindenkit elhurcoltak, akit csak tudtak. Köztük a szerző édesapját is. A miértekre választ keresve arra a meggyőződésre jutott, hogy a civilek elhurcolása a magyarság (és németség) tudatos kiirtásának egyik elemeként értelmezhető. Ennek az elméletnek az alátámasztására számos történeti és politikatörténeti munkára hivatkozik, s ezek megállapításait új megközelítésben, új összefüggések fényében tárja az olvasó elé.
