Az 1735-ben alapított Selmeci Bányászati és Erdészeti Akadémia volt az ország egyik legrégebbi felsőoktatási intézménye. A Miskolci Egyetem és annak diáksága a mai napig őrzi a selmecbányai hagyományokat. Barta Emil, miskolci víváskutató és hagyományőrző vívó a selmeci akadémiai vívás két legfontosabb korszakáról mesélt a hallgatóságnak. A közönség a kezébe vehette a 16. századból származó végvári vitézi szablya másolatát, a Múzeum birtokában lévő 19.századból származó sportvívó kardot, és részesei lehettek a több mint 100 éves karddal vívott bemutatónak, amelyet Honthy Szabolcs vívóval tartottak.
Elsősorban a vívást gyakorló, a vívást gyakorolni tervezők és szimpatizánsok voltak jelen Barta Emil víváskutató előadásán. Így elmondható, hogy sok fiatal is megjelent, akik között volt olyan, aki jelenleg a Diósgyőri Vívó Egyesület tagja, és az előadás után szakmai kérdésekkel fordult az előadóhoz, s a jelen lévő szakemberekhez. Eljöttek ugyanis vívóedzők, testnevelő tanárok, s jelen volt a Diósgyőri Vívó Egyesület vezető edzője, Patócs Béla, valamint a Miskolci Egyetem oktatója és vívója Szabó Imre is.
Tetszett a közönségnek, hogy az elméleti résznél a vetített képekre nem előadói pálcával, hanem kardpengével mutogatott Barta Emil. A selmecbányai vívás története apropóján 4 olyan kardot is bemutatott, amelyekkel az 1890-1910-es években vívtak. A közönség a kezébe vehette a 16. századból származó végvári vitézi szablya másolatát, a Múzeum birtokában lévő 19.századból származó sportvívó kardot, és részesei lehettek a több mint 100 éves karddal vívott bemutatónak, amelyet Honthy Szabolcs vívóval tartottak.
Természetesen az előadásban komoly figyelmet kapott az is, hogy az 1735-ben alapított Selmeci Bányászati és Erdészeti Akadémia volt az ország egyik legrégebbi felsőoktatási intézménye, melynek a Miskolci Egyetem és annak diáksága a mai napig őrzi a hagyományait. Barta Emil ,miskolci víváskutató és hagyományőrző vívó a selmeci akadémiai vívás két legfontosabb korszakáról mesélt a hallgatóságnak. Az 1860 és 1896 közötti időszakban a régi magyar szablyavívást tanulták a bányász-, a kohász- és az erdészhallgatók. Ennek a rendszernek a legkiválóbb tankönyve volt Sebetic Raimund 1886-ban kiadott vívókönyve, amely az Oktatás a kardvívásban címet viselte. A következő időszakban (1896-1914) már a modern olimpiai kardvívást tanították Selmecbányán az oda érkező vívómesterek. Lovag Arlow Gusztáv, korának egyik legismertebb vívómestere 1907 és 1909 között tartotta tanfolyamait a felvidéki iskolavárosban. Ez a rendszer az 1902-ben kiadott Kardvívás című vívókönyv alapján lett bemutatva az előadás során. 2018-ban a két korszakot bemutató kiállítást rendeztek a Miskolci Egyetem könyvtárában, ennek a képeit is megismerhették az előadás résztvevői.
