450 éve, 1573. június 13-án halt meg Eperjesen Verancsics Antal magyar történetíró, diplomata, főpap, királyi helytartó. Bár történeti munkái életében nem jelentek meg nyomtatásban, kortársai és az utókor is a Magyar Királyság legjelentősebb humanista történetírói között tartja számon.

Bár egyházi és politikai karrierje Erdélyben, Szapolyai János király udvarában kezdődött, 1549 átállt I. Habsburg Ferdinánd magyar király oldalára, és a Magyar Királyságban a legmagasabb egyházi és politikai méltóságra emelkedett, 1569-ben esztergomi érsek, 1572-től királyi helytartó lett. Pályafutása több ponton is kapcsolódik a Magyar Királyság felföldi régiójához, miután egri püspökként – ugyanakkor Heves és Borsod vármegyék főispánjaként – elhagyta Egert, a turóci prépostként rezidenciát rendezett be Znióváralján, az egykori premontrei kolostorban  de Vágsellyén is volt udvarháza. Főpapként, királyi diplomataként Pozsonyban működött, esztergomi érsekként az oszmán hódítás elől Nagyszombatba  költözött  az érsekséget irányította, rezidenciáját Pozsonyban rendezte be.

Verancsics Antalt „munka közben”, Eperjesen érte halál, amikor az ún. nyolcados törvényszék ülésére érkezett a királyi bíróság elnökeként.

Síremléke ma is látható a nagyszombati Keresztelő Szent János-székesegyházban, az esztergomi érsekség korabeli katedrálisában.