A Felvidék Ház legújabb, műsoros könyvbemutatóján a szerző nagysikerű történelmi regényével ismerkedhetnek meg az érdeklődők. VIDEOPREMIER a Magyar Házak Hálózata YouTube csatornáján.

• Vetési Tamással Kis József történész, politológus, a BAZ Megyei Levéltár igazgatója beszélget. A regényből Koncz Károly György, Radnóti-díjas előadóművész olvas fel részleteket.
• Az eseményen tisztelettel adózunk a miskolci Hősök temetőjében nyugvó elesett katonák emléke előtt: 5300 katona nyugszik a Tetemváron lévő Hősök temetőjében, amely 3 részből áll. Egyike a Hősök kistemetője, ahol az Osztrák-Magyar Monarchia soknemzetiségű tagjai nyugszanak. Annak idején 1 állam állampolgárai voltak, Trianon után 9 állam, 21 nemzetének fiai és 5-6 felekezet tagjai ők. Tóth Arnold, a Herman Ottó Múzeum munkatársa mesél a temető történetéről, aki jelenleg könyvet ír az itt nyugvó elesett katonákról, azt remélve, hogy nemzetközi adatbázist létrehozva  sok hozzátartozó bukkan rá eltűnt, s Miskolcon nyugvó hozzátartozójára.
• Az esemény házigazdája: Mács Ildikó, a Felvidék Ház vezetője.

A szerzőről és a könyvről

„Nem vagyok író, nem vagyok történész. Társadalmi besorolásom szerint senki és semmi nem vagyok. Nem tettem nagy és időtálló dolgokat (még fát sem ültettem). Bihari nyakasságom mégis tántoríthatatlanul vezetett, hogy megírjam e könyvet, és ezzel lerójam hőseink felé a megbecsülésemet. Ez első (és állíthatom) utolsó könyvem – vallja magáról és könyvéről Vetési Tamás Csaba, aki  ’Isten nekünk háttal 1914-1918’ című regényét magánkiadásban, haszonszerzés célja nélkül jelentette meg. A berettyóújfalui születésű író a magyar történelemmel és különösen a Nagy Háborúval, annak magyar katonai helytállásával és hőstetteivel kapcsolatos korabeli írott sajtóanyagok, visszaemlékezések gyűjtését és tanulmányozását több évtizede végzi, sok ezernyi darabra és több tízezernyi oldalra tehető gyűjteménye van ilyen típusú dokumentumokból. A dokumentumok alapján lejegyezett eseményeket saját fantáziájával színezte ki, de a könyv végig hiteles, hű lenyomata a nagy háború borzalmainak.

Vetési Tamás, a Magyar Házak által életre hívott Kárpátia Könyvesház projekt vendégeként, a Debreceni Ünnepi Könyvhéten, 2020 szeptemberében

„Vetési Tamás könyvét ajánlom minden korosztály számára. Ajánlom, mert elgondolkodtat, mert megvisel, mert gondolkodásra késztet, és mert értéket ad. Ajánlom a fiataloknak, akik a regény olvashatóságával kaphatnak képet komoly és komor történelmi eseményekről, ajánlom idősebbeknek, akik bölcsességgel fordulnak a könyvekhez. Vegyék kézbe ezt az olvasmányos stílusban megírt művet, maradjanak vele kettesben és érezzék a nagy idők nagy döntéseinek és következményeinek súlyát, foglalkozzanak a témával, hiszen gyakorlatilag nincs olyan család ma Magyarországon, akit valamilyen módon ne érintett volna a Nagy Háború. Közös múltunk pedig ott szunnyad a regény lapjai között, arra várva, hogy az olvasó felfedezze!” (Csarkó Imre történész)

Kis József, a BAZ Megyei Levéltár igazgatója

1979-ben született Miskolcon. A Miskolci Egyetemen politológia, az Egri Egyetemen történelem szakos diplomát szerzett. 2002 óta dolgozik a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltárban, 2010-től osztályvezető, 2017-ben igazgatóhelyettes, 2018 óta igazgatói beosztásban. Tudományos kutatómunkát 1999 óta végez, azóta hét önálló és egy társszerzőként írott könyve jelent meg, emellett számos tanulmányt publikált. Fő kutatási témája a XX. század politika- és társadalomtörténete, különös tekintettel az 1945 és 1989 közötti politikai perekre és az 1956-os forradalom eseményeire. Emellett foglalkozott a nyilaskeresztes párt, a kommunista párt történetével, a málenkij robot miskolci eseményeivel, az erőszakos téeszesítéssel, archontológiai kutatásokkal és számos egyéb témával.

Koncz Károly György, Radnóti-díjas előadóművész

Diósgyőrben születtem, de családom, felmenőim és gyerekkorom ott töltött évei okán mind a mai napig gömöri vagyok. Ugyanakkor miskolci polgár is. Egész eddigi életemet a felmenőimtől örökölt kétkezi munkák iránti fogékonyság és a művészetek szeretete, megismerése, a képzőművészeti kiállítások rendezése, a vers- és prózamondó előadóművészi tevékenység töltötte ki. Színésznek készültem. A hatvanas években magánszínház alapítását terveztük néhány hasonló gondolkozású barátommal. Létrehoztuk a Manézs Színházat. Hét év alatt kiderült, hogy hivatalos működési engedélyt az akkori Magyarországon nem kapunk. Én – korábbi elhatározásom alapján – az akkori állami színházak egyikéhez sem szerződtem. A vers- és prózamondás megtartása mellett népművelői közszolga és kiállításrendező lettem. Büszke vagyok rá, hogy utóbbi munkálkodásommal kiérdemeltem a Miskolci Galéria Örökös Tagja címet és több városi és más elismerést. Vers- és prózamondóként 1971-ben az országban harmadmagammal elsőként elnyertem az akkor alapított Radnóti-díjat. A vers, az irodalom nyugdíjba vonulásom óta teljesen kitölti életemet.